1985-ben fényképeztem először esküvőt. Akkor már 4 éve profi voltam, de addig nem éreztem esküvőfotózásra érettnek magam. Akkoriban a színes fényképezés igencsak kívánnivalókat hagyott maga után. A színes filmek közül általában Orwo, vagy Forte volt kapható, utóbbiban általában Orwo filmet csomagoltak, úgyhogy a kör hamar bezárult. Nem volt ám ez olyan régen, sőt. Ha csak rá gondolok, máris ott érzem magam és máris bánt, hogy a váci utcai Fotógalériában /akkor az nagyon nagy dolog volt/ vendégkiállításokon olyan színes képeket láttam, amiket az itthon kapható anyagokkal képtelenség volt megcsinálni! Emlékszem, egyik esküvői pár megmutatta valamelyik rokonuk néhány évvel azelőtti esküvői képeit. Azért, hogy a gyönyörű színeivel elkápráztassanak. Ők lepődtek meg legjobban, mikor meglátták, hogy az albumban a néhány éves képek már kifakultak. Nahát, ez a retró fotózás, ez ennek a visszaidézése. Akkoriban a profi esküvői fotó a csodálatos, tiszta színeket jelentette. A fekete fehér képeket már nagyon megunta mindenki. Ódivatúnak tartották, vagy csak a szegényebb esküvői párok éltek vele. Ne feledjük el, hogy az akkori világ itt Magyarországon igencsak szürke volt, hiányoztak a színek az utcákról, a kirakatokból. A fekete fehér esküvőfotó csak tovább növelte a szürkeséget. A nagy szám a színes esküvői sorozatok voltak. Akkoriban egy tekercs film fényképei végig jártak a rokonságon, a baráti körökön. Egy egy nyaralás képeinek megtekintése egész estés összejövetelt jelentett. Az esküvő akkor is a legnagyobb szám volt, és a koronája az esküvői fotó volt. Magáról az esküvői szertartásról magnófelvételt lehetett rendelni a házasságkötő irodákban. Az esküvői videó hihetetlenül gyerekcipőben járt. Ma határtalan szabadság van a megörökítésben és ezzel sokan élnek is. Ma az Orwo film is reneszánszát élhetné, ha még lenne, mert abból olyan hamis színeket lehetett kigyötörni, hogy a legújabb retrófotó programok messze kullognak mögötte a mai napig. Egyébként a nyolcvanas években is még gyakori volt, hogy egy-egy film a laborból úgy került hozzám, hogy hosszában volt egy karcolás. A labor azt mondta, hogy gyárilag ilyen a film, a filmgyár pedig azzal védekezett, hogy a laborgépekben lévő porszemcsék okozták. A fotós pedig főleg ezekkel a karcok retusálásával foglalkozott. Ma már „advanced” karc „pluginok” teszik lehetővé, hogy ezt az érzést visszaidézzük, ugyan akkor az nyomasztó volt, ma meg vicces és kellemesen nosztalgikus. A színes nagyítás tudományát 1986-ban sajátítottam el. Egy-egy gyönyörű esküvői sorozat elkészítése után úgy gondoltam, csak fokozom ezzel a házasságban a szerelmi érzéseket. Úgy gondoltam, egy csodálatos életútba én is belekerültem és előre lendítettem kicsit. Minden egyes pár megmaradt bennem és reméltem, hogy a képeimmel segítettem rajtuk. Manapság, hogy ennyi módon lehet megörökíteni egy ilyen esküvői eseményt, hát elszabadulhat a fantázia rendesen! Élni is kell vele, gyerekek. Nincs csodálatosabb, mint újra felfedezni a vidám perceket. Nekem a 80-as években és most is összeszorul a szívem, mikor látom, hogy egy esküvői pár nem hívott profi fotóst vagy videóst. Látom, ahogy a rokonok igyekeznek a legjobb pillanatokat a maguk módján elkapni. Összeszorul a szívem, mert tudom, hogy nem azt kapják meg igazán, amit megérdemelnének: a visszahozhatatlan múltba való csodálatos utazást.
Kaszás Attila
Legutóbbi hozzászólások