Mindig is imádtam az esküvőket, de mióta hivatásos fényképészként járok ilyen eseményekre, még inkább. Szintén egy vidéki esküvőn történt a következő eset. Videós kollégámmal együtt mentünk egy 100 fős lakodalomba, mely úgy kezdődött, mint ahogy az lenni szokott: a vendégvárástól ott voltunk, amolyan állófogadás íze volt a dolognak, voltak pogácsák, kis szendvicsek, üdítők és könnyed alkoholos italok. Szóval minden, amire a násznépnek buliindítóként szüksége lehet.
Minden megy, mint a karikacsapás
A polgári szertartás a lagzi helyszínén tartatott, vagyis kihelyezett esküvő volt, ami már akkor sem volt ritka. Ilyenkor mindig tudni lehet előre, mikor mi történik, mert általában ugyanaz a sorrend: bevonulás, anyakönyvvezető beszéde, majd az igenek elhangzása, aláírások, gyűrűhúzás, csók, koccintás, ha van, akkor gyertyagyújtás, vagy homokszórás, a hivatalos papírok átadása, majd a gratulációk fogadása. Mindezek után jöhet a csokordobás, ha igény van rá, a harisnyakötő eldobása is, majd nagy csoportkép készítése, utána pedig a kis csoportos fotózás. Ilyenkor már szinte csak a fotós dolgozik, a videósnak ilyenkor lehet szusszannia egy kicsit, mivel a csoportképek videózása semmi pluszt nem ad. Így tett kollégám is, sőt, én is pihentem volna egy szertartás teljes lefilmezése után.
Lazítós percek… vagy mégsem?
A családdal, rokonokkal és barátokkal való közös fotózkodás után következnek ilyenkor legtöbb esetben vagy az ajándékozások, vagy az olyan üresjáratok, mikor szabadfoglalkozás van, vagyis még vacsora előtt a násznép és a pár is ejtőzhet kicsit, szusszanhatnak a nagy izgalom és érzelmek után. Személy szerint én ilyenkor is szeretek pillanatokat elkapni, rögzíteni, bár néha megkapom azt, hogy feleslegesen állok lesben, illetve készenlétben. De az ilyen lazulós helyzetekben is lehet nagyon sok jó mozzanatot lencsevégre kapni.
A dicséret és ami mögötte van
Ezen az esküvőn is így tettem. Míg nagyban fényképeztem az embereket beszélgetés, nevetgélés, pihenés közben, a gyerekeket fáradhatatlan játszadozásuk közepette, egyszer csak a vőlegény odajött hozzám, és megdicsért, mennyire figyelek a részletekre, milyen sok helyen felbukkanok képeket készíteni (még ilyenkor is). Ellenben a videós kollégám csak ül az asztalnál vagy épp a zenésszel beszélget. Hogy lehet, hogy ő nem olyan aktív, miért nem videózza mindazt, amit én fotózok?
A tátva maradt száj – effektus
Bevallom, annyira meglepett ez a kérdés, hogy elsőre nem is tudtam mit felelni. El kellett telnie pár másodpercnek, mire összeszedtem a gondolataimat, és … az elmagyarázás erős kifejezés, szóval elmeséltem az ifjú férjnek, mikor van értelme videózni, és mikor nincs. A kollégám jóval több éve van a szakmában, mint én, teljességgel rábízhatják annak megítélését, mit és mikor vesz filmre. És ugyanezt fordítva is körülírtam, vagyis vannak olyan mozzanatai az esküvőnek, mikor a fotónak nincs olyan hatása, mint egy videónak, példának okáért egy köszöntőbeszéd, mikor egy-két fotó elegendő erről a témáról, míg a teljes szöveget videón célszerű rögzíteni.
Nem csak az ég derül ki
Mint kiderült, a vőlegényt a menyasszony küldte hozzám ezzel a kérdéssel. Szerencsére a válaszom kielégítőnek bizonyult, nemcsak a férj, de az új asszony is nyugodtabban foglalta el helyét a főasztalnál, és hamarosan következhetett a vacsora.
Ezt később elmeséltem kollégámnak még ott az esküvőn, aki jót derült rajta, és feltétlenül kérte, ne felejtsem el ezt az esetet. A későbbiekben jó példa lehet ez minden résztvevő számára: az ifjú pároknak, a fotósnak és a videósnak is.
Hát ezért írtam le ezt a történetet.
Legutóbbi hozzászólások