Nem is hoznám fel a témát, ha nem találkoztam volna egy frissen végzett esküvői szervezővel. Ő mesélte, hogy a tananyag része az esküvőkön lehetséges és már sokszor megtörtént nem várt események. Látszott rajta, hogy úgy gondolja, mindenre felkészítették, teljes erőbedobással szervezte első esküvőjét. Pedig egy esküvőn számtalan váratlan dolog történhet, ebből adok közre néhány olyat, amikről szerintem senki nem tehetett, mindenki figyelt, mégis megtörtént. Egy esküvőn feltörhet olyan rosszindulat is, ami sosem derül ki: egy alkalommal videófelvételt készítettem egy templomban. Csak a szertartás videózására kértek fel, és a pár kérése volt, hogy a videókazettát vágatlanul adjam majd át. Legalább kétszázan gyűltünk egybe, ráadásul misével egybekötött esküvő volt, ami több mint egy órát tartott, tehát még kazettát is cserélnem kellett. Borzasztóan meleg volt, többen a gratuláció után azonnal elmentek, a csokordobást sem várták meg. A pár is kimerült volt, a menyasszonyt úgy támogatták be a légkondicionált limuzinba. Hozzám két nő lépett, hogy rendezik a videót. Nagy örömmel adtam át a két kazettát, fizettek, majd mindannyian távoztunk a helyszínről. Ez a két videókazetta sosem került a pár kezébe. Hogy kik fizettek nekem, nem derült ki soha. A másik történet vidámabb: telefonon felhívtak, hogy el tudnék-e vállalni egy lakodalmi videózást, a videósuk lebetegedett. Azonnal indulnom kellene, mert már mindenki a vendéglőben van. Máris kocsiba vágtam magam, biztos, ami biztos, két ezer wattos lámpát is bedobtam. Átvágtam a városon,  pestlőrinci volt a cím, és hamarosan megérkeztem egy hatalmas vendéglő elé, ahol még nem jártam. Kihallatszott a lakodalmi zene, menet közben összeszereltem a videókamerát. Az ajtót kinyitva, meglepődve láttam, hogy a zenekar rákezd az esküvői nyitótáncra. Mese nem volt, kamera bekapcs, a legjobb helyet elfoglalva máris vettem táncot, az ünneplő, tapsoló közönséget. A menyasszony és vőlegény ugyancsak kitettek magukért, gyönyörű bemutatót tartottak tánctudásukból, harmonikus mozgásukkal bizonyították a rokonoknak, ismerősöknek, hogy őket az isten is egymásnak teremtette. A lakodalmi nép újrázott és újrázott, nagyon jól indult a lagzi! Ennek legjobban én örültem, nincs nagyobb öröm egy esküvői videósnak, mint a pergő, vidám események. A tánc végetért és az örömapa azonnal koccintásra szólította fel az ünneplőket. Ekkor váratlan dolog történt. Az ifjú feleség hozzám lépett és kérdezte, hogy én ki vagyok. Meglepődve elmondtam, majd ő is válaszolt, hogy ők biztosan nem hívtak engem. Először arra gondoltam, hogy ő nem tud a dologról, de tisztáznom kellett. Ekkor derült ki, hogy a vendéglőben másik  lagzi is  van. Azonnal kifordultam, és kerestem a másik esküvőt. Ott is tartott már a mulatás nagyban, alig tudtam a párt megkérdezni, hogy ők hívtak-e engem. Nem. Na, akkor már meg kell kérdeznem valamelyik pincért, hogy mi van itt. Mondják ám, hogy van még egy harmadik lagzi is itt, még hozzá a tetőteraszon. Rohanok fel, hát nagy a csend, nyitom az utolsó ajtót, ott ülnek csendben a vendégek. Amint megláttak engem, óriási éljenzés és hurrázás tört ki: itt van a videós, kezdhetünk gyerekek! Soha nem ünnepeltek még ennyire egy esküvőn sem! A sötétedés után kiderült az is, hogy fent szinte semmi világítás nincs, a vendégek sem látnak. Gyorsan leszaladtam a két lámpámért, amit aztán ki sem kapcsoltam hajnali kettőig. A harmadik történet: gyönyörű nyári délután, az ég elképesztően kék, túl vagyunk már stúdiófotózáson, indulunk a vendéglőbe a budai hegyekbe. Én tudom, hogy ott két nagyon hasonló nevű vendéglő van nagyon közel egymáshoz. Kérdezem a vőlegényt, de ő nem tudja, hogy lenne másik hely hasonló névvel. Viszont ők még tesznek egy kört a városban a gyönyörű limuzinnal, a vendégek induljanak a lakodalmi helyszínre. Megérkezünk az első vendéglőbe, én hátra maradok, a vendégek jobban tudják, hova szól a meghívójuk. Tálcát tartó pincérek, welcome drink, pogácsa. A vendégek tülekednek, majd a pezsgőkkel a kezükben keresik a helyüket a teraszon. Én azért odalépek az egyik pincérhez, megkérdezem, jó helyen vagyok-e. Nem tudják a pár nevét, végül valaki a személyzet közül odakiabál, hogy a menyasszony keresztneve Kati. Hoppá, nekem másként mutatkozott be, tehát rossz helyen vagyok, spuri! A másik helyen is tódul már be a nép, látom, ott egy nagy táblán is ki van írva a pár neve, tehát minden rendben van. Megérkezik az esküvői limuzin is. kezdem a fotózást. Az ifjú férj kitalálja, hogy sorban a baráti, rokoni társaságokkal fényképezzem le őket, még a szabadtéri fotózás előtt. Akit lefotóztam, már mennek be az étterembe. A népek elfogynak, kérem az esküvői párt, hogy induljunk a szabadtéri fotózásra, mert kifutunk az időből. De láthatólag idegesek, várnak, nem értem őket. Végül határozottabban kérem őket, hogy nem várhatunk tovább, mennünk kell. Az a baj, hogy még nagyon sokan nem érkeztek meg- mondják, és félő, hogy eltévedtek, bár érthetetlen. Mindenki kapott térképet. Akinek tudják a telefonszámát, az ki van kapcsolva, úgyhogy elég idegesítően furcsa a helyzet. Akkor esett le nekem, hogy lehet, hogy a másik vendéglőbe mentek ők is, mint én. Gyorsan elindulunk az ifjú férjjel, belépve a másik vendéglőbe óriási üdvözlés fogad minket! Legalább huszan állnak fel, kezükben már korsó sörök, borok, mi pedig alig tudjuk őket áthúzni a másik helyre nagyobb feltűnés nélkül!